Néhány író összekapcsolta a Koh-i-noort azzal a gyémánttal, amelyet Bábur fia, az indiai mogul dinasztia alapítója kapott a Gválior rádzsájától a 1526-os panipati csata után.

Mások szerint a gyémánt eredetileg a Krishna folyó Kollur bányájából származik, és 1656-ban adták át a mogul császárnak, Sahdzsánnak.

Néhányan azt állítják, hogy a követ a Nagy Mogul gyémántból vágták ki, amelyet Jean-Baptiste Tavernier, a francia ékszerkereskedő, 1665-ben írt le.

Valószínűleg részét képezte Nader sah iráni fosztogatásának, amikor 1739-ben Delhit megtámadta. Halála után a tábornokához, Ahmad Sahhoz, az afgán Durrani dinasztia alapítójához került.

Ahmad Sah leszármazottja, Shah Shojāʿ, miközben Indiában tartózkodott menekültként kénytelen volt átadni a követ Ranjit Singhnek, a szikh uralkodónak.

A Pandzsáb annektálásakor 1849-ben a Koh-i-noort a brit hatalom megszerezte, és Viktória királynő koronagyöngyei közé került.